Radnóti Miklós:
SZERELMES VERS BOLDOGASSZONY NAPJÁN
Fázol? Várj, betakarlak az éggel,
hajadra épül a hímzett csillagok
csokra és holdat lehellek a
szemed fölé.
Már nem húz madarak búbos szerelme,
csak házak tárják lámpás ölüket
a szélnek és hangtalan fákon
ring a szerelem.
Valamikor az asszonyom leszel
és átkozott költők rettentő téli
danákkal valahol a hegyeknek
alján hiába énekelnek.
Szép bánat feszül a homlokom
alatt és fekete tájak tükröznek
sötéten összecsörrenő fogaimon:
ne félj.
Csak a februári egyszerűség
érett most bennem szerelemmé
és teljes vagyok már, mint nyáron
egy zengő égszakadás!
In: Radnóti Miklós összes versei és versfordításai. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993. p. 24.
In: Radnóti Miklós összes versei és versfordításai. Bp.: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993. p. 24.
Ez a medveölelést ábrázoló kép a szegedi József Attila Tanulmányi és Információs Központ aulájában megrendezett Alternatív Valentin-napon készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése